A vasárnap reggeli szentmise után gyűltek össze közösen emlékezni az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján a gyöngyöspataiak. A város polgármestere, Hevér Lászlóné mondott ünnepi köszöntőt a Kossuth-szobornál.

- Ez volt az ünnep, amikor megtanultuk, mi is az a nemzetiszínű kokárda, a nemzettudat, az eggyé tartozás érzése. Ez az ünnep mutatta meg, hogy önfeláldozásnyi különbség van a történelemben a nemzetvesztés és a cselekvés között – hangoztatta az ünnepi szónok.

A helyi közösség életének alapkérdései és a történelmi események között mérleget vonva Hevér Lászlóné úgy fogalmazott: egyáltalán nem baj, hogy elfogyott a regiment és a csatazaj, mert Gyöngyöspatán ma már a csendes építkezés forradalma zajlik.    

- Vállt vállhoz vetve megharcolni főként a települést fejlesztő pályázatokért szeretnénk, mert látjuk és valljuk, hogy most a hídverő Széchenyik ideje jött el – rögzítette a polgármester.

Az ünnepi műsort a Nekcsei Demeter Általános Iskola tanulói adták elő. 

Hevér Lászlóné ünnepi beszéde

Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt gyöngyöspataiak!

Idézzük fel közösen most gyermekkori emlékeinket! Március tizenötödike egy alapvető, mindenki által ismert és vita nélkül elfogadott becsületes magyar ünnep.

Ez volt az az esemény, aminek kapcsán tanáraink és szüleink például állították elénk a hazaszeretet, a közös ügyekért való kiállás fontosságát. Ez volt az ünnep, amikor megtanultuk, mi is az a nemzetiszínű kokárda, a nemzettudat, az eggyé tartozás érzése. Ebből az ünnepből éreztük meg először, micsoda erőt jelent, ha más országok szülöttei is a magyarok ügyéért áldozzák fel életüket, forradalmárként, hősként. Ez az ünnep mutatta meg, hogy önfeláldozásnyi különbség van a történelemben a nemzetvesztés és a cselekvés között.

És ez volt az ünnep, amelyet későbbi idegen erők ellen kevésbé küzdő forradalmárok olykor egy kissé el akartak rejteni előlünk. Hiába volt az igyekezetük, mert a tavasz mégis eljött: azóta tudjuk, hogy a szabadság elkerülhetetlen vívmány, és egyáltalán nem kell félni tőle. S nem kell félni az összefogástól, közös ügyeink jobbá tételétől sem.

Mondhatnánk: egy kis szellemi-lelki forradalom itt, most, 2015-ben Gyöngyöspatán sem árt. Persze ma már senkinek nem kell pénzt, paripát s fegyvert halomra hordva erős seregeket toboroznia, hogy elfogadtassa igazságát másokkal, mert mi meghallgatjuk és értjük egymást. Egyáltalán nem baj, hogy elfogyott a regiment és a csatazaj.

Ez ma már a csendes építkezés forradalma. Nem dörögnek ágyúk, nem rohamoznak huszárok. Mi itt, Gyöngyöspatán legszívesebben át is ugranánk egy fejezetet a történelemkönyvben: a kiegyezésnél, s a kiegyezést követő látványos építkezésnél szeretnénk tartani. Ezért kivont kard helyett baráti jobbot nyújtunk mindenkinek, aki építeni szeretne. Vállt vállhoz vetve megharcolni főként a települést fejlesztő pályázatokért szeretnénk, mert látjuk és valljuk, hogy most a hídverő Széchenyik ideje jött el. Egyet is értünk Széchenyivel, amikor arról beszél: egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen. Az úton mindenesetre elindultunk, s rajtunk múlik, mikor és hová vezet bennünket - utunk közös.

Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt gyöngyöspataiak!

Márciussal a tavasz veszi kezdetét, a kivirágzás. Szebben ragyog a nap, esténként olykor már bearanyozza egyedülállóan gyönyörű templomunk tornyát. Ünnepelni is sokkal könnyebb békét őrző szívvel, a Jóisten örök kék ege alatt, baráti szándékkal telve.

Idén Gyöngyöspatán ez a tavasz sok-sok örömöt ígér. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy közös terveink váljanak minél előbb valóra, és az önkormányzat nevében köszönöm Önöknek, hogy eljöttek, és együtt ünnepelhetünk.