A gyöngyöspatai templom egyik nevezetessége az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött “Patai graduálé”, amely a XV. századi patai kántor kottáit és feljegyzéseit tartalmazza a XVI. század elejéről.
A plébánia mellett szerveződött iskola tanítója, akkori szóval iskolamestere másolta le, feltehetőleg még régebbi, középkori minta alapján. A könyvet Gyöngyöspatán a XIX. század végéig használták, évszázadok egymást követő iskolamesterei hagyták benne utasításaikat, gondolataikat, egyéniségüket. Olyan széljegyzetekkel látták el a kottákat, melyek jellegzetes magyar eredetű szokásokat szemléltetnek. Így például külön leírták a dallamokról, mikor „énekelje egy gyermek egyedül", „két gyermek", „négy gyermek a néppel szembefordulva", és innen tudjuk azt, hogy ebben a mezővárosi környezetben egyértelműen a gyermekeké volt a főszerep a gregoriánok előadásában. Egy-egy ünnep énekanyagát áttekintve színes, változatos hangzású korabeli műsort idézhetünk fel.
Maga a graduálé a mindenkori patai iskolamester példánya volt, aki ennek alapján tanította az éneket s vezette is az istentiszteleteken. Vagyis a középkori iskolában komoly énektanítás folyt. A diákoknak jegyzeteket is kellett készíteniük a vasárnapokon sorra kerülő tételekről, vélhetőleg azok alapján énekelhettek. Ezt a kottáskönyvet tartják a zenetörténeti kutatás egyik legbecsesebb korabeli magyarországi forrásának, olyan dokumentumnak, amely a korabeli mezővárosi zenekultúra fokáról talán a legjobban informál bennünket.
