Beszéld el nekem a múltat, s megismerem belőle a jövőt! – tartja a mondás.

Tisztelt emlékezők, tisztelt gyöngyöspataiak!

 

Hősökre emlékezni, s szabadságunkat ünnepelni gyűltünk össze ma este. Az ünnep példa és tanulság. Az ünnep mérce és igazodási pont. Az ünnep tartást ad, erkölcsi alapot szolgáltat és kapaszkodót biztosít számunkra a világban. A magyarság legjelentősebb pillanatai azért váltak hitelessé, mert lényegükben a közösség rejlett. Mi ezekben a jelentős pillanatokban képesek voltunk összefogni a hazánkért, az otthonunkért, a jövőnkért. Ezt bizonyítja egész történelmünk, bárhogy is végződött egy-egy küzdelmünk.

 

1956. október 23-án egyetlen eszme, a szabadság eszménye kovácsolta össze a magyarokat, az elégedetlen, jobbítani vágyó emberek sokaságát. Elegük lett az önkényből, a hazugságokból, a félelemkeltésből, az igazságtalanságból. Véget akartak vetni az elnyomásnak, visszaszerezni az ország függetlenségét, megállítani a borzalmas kísérletet a magyar emberek kommunista emberré alakítására. Nem akartak közösség, gyökerek és hit nélküli országgá válni. Hozzánk hasonló egyszerű emberek voltak, akik néhány nap alatt hőssé értek. Ma rájuk emlékezünk tiszta szívvel.

 

Tisztelt gyöngyöspataiak!

 

Nemzeti ünnepet nem lehet hatóságilag elrendelni, nem lehet törvény által kötelezővé tenni senki számára. Nemzeti ünnep csak az a nap lehet, amelyet a nemzet valóban a szívébe fogad. 1956 október 23-ika és a huszonöt évvel ezelőtti másik fontos október 23-ika egyaránt a szabadság ünnepe a magyarok számára. Az első áldozatokkal járt, szenvedésbe torkollott, mert győzött az árulás, levert bennünket az újra bemasírozó túlerő. A második alkalommal viszont elnyertük az önállóságot, véráldozat nélkül, bár tudjuk: voltak veszteségeink, és ma sem ismerhetünk minden felelőst. A történelem végül igazságot szolgáltatott az önfeláldozásért cserébe.

 

Milyen kérdéseket tehetünk fel 1956 ősze kapcsán most, mi itt, saját városunkban? Hogyan válhatunk szabad, büszke, önálló és erős közösséggé? Hogyan csodálhatnak bennünket majd mások a cselekedeteinkért? Ezekre a kérdésekre kell mostantól közösen választ keresnünk. Ahhoz ugyanis, hogy a magunk urai lehessünk, nekünk, gyöngyöspataiaknak egyáltalán nem kell hőssé válnunk, nem kell feláldoznunk magunkat. Mindössze szót értenünk, a legjobbat mutatnunk a világnak magunkból és odafigyelnünk a másikra. Ehhez nem kell különösebb haditerv, pózolás, zászlólengetés.

 

Hirdessünk ehelyett inkább itt és most új kezdetet! Szóljon ez a mai nap – és innentől kezdve minden egyes nap Gyöngyöspatán – a hitről, arról, hogy közösségünk megerősödése erőt adhat mindannyiunknak a mindennapok küzdelmeihez is. Hirdessük meg az egyetértés és a béke helyi forradalmát saját közösségünkön belül. Hirdessük meg a tiszta lap forradalmát, az újrakezdés forradalmát, egymás tiszteletének forradalmát. Hirdessük meg az összefogás, a kölcsönös bizalom forradalmát a város érdekében, és akkor - itt és most ki merem jelenteni – mi, pataiak, minden bizonnyal legyőzhetetlenek leszünk.

 

Ehhez nem kell mást tennünk, éppen csak annyit, amennyit 56 hősei is maradéktalanul, kérdés nélkül megtettek: hittek az álmaikban, és hajlandóak voltak cselekedni is.

 

Beszédemet szeretném egy idézettel befejezni Ady Endre - A Tűz csiholója című verséből:

”Csak akkor születtek nagy dolgok, 
Ha bátrak voltak, akik mertek 
S ha százszor tudtak bátrak lenni, 
Százszor bátrak és viharvertek”

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!