Támogató egyesületet alapítottak Molnár László festőművész festményeinek hosszú távú fennmaradása érdekében Gyöngyöspatán.

Tisztelők, barátok és rokonok alapítottak egy támogató egyesületet Molnár László festőművész festményeinek hosszú távú fennmaradása érdekében Gyöngyöspatán október elején a festő galériájának szomszédságában, röviddel Molnár László 82. születésnapja előtt.

- Úgy gondoltuk, hogy mivel én már a nyolcadik ikszen túl vagyok, illő gondolkozni azon, mi legyen az én művészi anyagommal, az én művészeti teljesítményemmel – vázolta fel a megalakuló ülés felvezetőjében Molnár László a Patai MolnArt elnevezésű civil szervezetről.

Említése alapján több lehetőség felmerült, például az is, hogy „nem lesz semmi, amikor elmegyünk, akkor ebek harmincadjára lesznek a munkák”, vagy hogy egy családtagra hagyja az ezernél is több művet, köztük több száz festményt. Az alapítvány nem volt járható út, ezért Maka Attila ötletét követve egyesületi formát választottak. A tagság felkérésében az alábbi szempontok érvényesültek:

- Még erejükben lévő rokonokat, ismerősöket kerestünk, akik érdeklődnek egy kicsit a művészetek iránt. A képeknek ugyanakkor saját sorsuk van, akármit csinálunk, előre nem lehet tudni, hogy egy kikerülő képpel mi lesz: még mindig kerülnek elő Csontváryk padlásokról – érzékeltette a festőművész, majd Maka Attilának adta át a szót.

- Amikor Laci bácsi azon gondolkozott, mi legyen ennek a hagyatéknak a sorsa, én mondtam neki, hogy elsősorban olyan emberekre támaszkodjon, akik őt jól ismerik, vér szerinti rokonok, tisztelik annyira, hogy később az ő állásfoglalásai szerint gondozzák a hagyatékot. Itt mindenkinek a szeretetére van szükség, a kölcsönös bizalomra, ami a hagyaték további sorsát rendezni fogja – fogalmazott Maka Attila.

Meglátása szerint az egyesületi formában remélhetőleg jövőre pályázati támogatásokat is be lehet majd vonni a művészi hagyaték fenntartására, az infrastrukturális háttér fejlesztésére. A képek áttekinthető, állagmegőrző tárolását biztosan meg kell oldani, illetve felmerül megoldandó kérdésként az alkotóház-műterem megőrzése is.

Ez azonban mind még a jövő, amire már most gondolnak előrelátóan. Molnár László most, 82 esztendősen is folyamatosan alkot Gyöngyöspatán, művészi ereje és tapasztalatai teljében, azzal a bizonyos nyitottsággal és belső fénnyel, amely őt jellemzi egész eddigi életútján.