Nemrég Karácsondi Imre költő volt az Idősek Klubja Irodalmi Körének vendége.
A délutánon Ady és Léda szerelme és a hozzá kapcsolódó versek tükrében ismerhették meg a költő munkásságát az érdeklődők.
Szó esett egy bakancsról is, melynek a története a Bakancsbeszéd.
„ Nem vagyok autentikus. Egy I. Világháborús kiállításon biztosan nem. Úgy értem, hogy egy bakancs vagyok. Nem az Isonzó-Piave bakáinak lábbelije. Mondjuk ki: CIVIL vagyok. Akkor hogy kerülök ide?- Kérdezném én, a civil bakancs. Megmondom: HERCZEG JÁNOS magyar baka ott, a háborúban szanitéc volt. Egészségügyi katona. Én egy civil halott lábán voltam, Herczeg János lecibált engem arról a lábról és olasz fogságból történt szökésekor hazagyalogolt bennem Karácsondra. Ennyi történt. Bakancs vagyok. Nincs lelkem. Nem tudom elmesélni az utat. Az utat hazafelé. A HAZA felé...-Értik, ugye? Nézzenek meg. Alaposan. Nézzék a varrásokat! NÉZZÉK A TALPAMAT!!! Kellenek ide szavak?- Igen. Kettő darab szó: ELSŐ VILÁGHÁBORÚ.
És a hozzá kapcsolódó vers, amit Karácsondi Imre a nagyapjáról írt.
Nevedet feszítem
udvarunk közepén térdrehullva,
olasz fogságból szabadulva
ki volt ki a földet megcsókolta?
térdenállva ott ki zokogott,
inas, nagy kezeivel
a porban ki matatott?
Meg se látva asszonyt, gyereket
a földet ott mondd, ki csókolta meg?
Ki volt ki nem nézett előbb kertet, házat?
Kit hajlított meg az alázat?
Miféle ágyúk, miféle fegyverek hada
rengette szívébe ezt a szót: haza?
Miféle remény, milyen oltalom
égett a csókban
ó én hazám, akkor arcodon?
– nagyapám volt a porban,
bakarongy-
cafatokban.
A föld sapkája,
a csupalyuk bakasapka
az arc,
a drága szép magyar arca!
Ráncai árkaiban ott volt a sár,
idegen föld,
a végigkoplalt utak sara.
Ajkán nyelvünk legszebb szava,
ott
lihegett,
sípolt
a te neved:
Haza
…
ajkamon nem jelvény az ének.
Nincs címerem, pajzsom, lobogóm.
Mi véd meg hát e kusza korban?
Mintha meztelen szívemre hullt volna
a csók akkor ott a porban.
Nevedet feszítem számra nagyapám,
s a vers arcodon
az én csókom, Hazám!
Ezzel emlékezzünk az I. Világháború hőseire, hiszen településünkről is sokan haltak hősi halált ott...akkor.
Pálosi Györgyné
