Író és költő, született: Gyöngyöspatán 1882. január ötödikén.
Az elemi iskola elvégzése után a kisvárdai, sátoraljaújhelyi, huszti, nyitrai és szatmári jesivákat látogatta, majd egy esztendeig a budapesti rabbiképzőnek tanítványa volt. Nyitrán érettségizett, 1907-ben nyerte el a bölcsészdoktori fokot a pesti egyetemen, 1908-ban pedig tanári képesítést szerzett a magyar és német tárgykörből. 1919-ig tanára volt a belvárosi főreáliskolának, ekkor nyugdíjazták. Már diákkorában oszlopos munkatársa volt az Egyenlőségnek. Eleinte a héber költészetet is művelte (Saasué alumim 1902). A Pesti Izr. Hitközség megbízásából 1905. zsinagógái magyar énekeket szerzett, ezek közül többet ma is énekelnek a templomban. Mint író, költő, műfordító és szerkesztő egyaránt kiváló.
Ő alapította meg a Magyar Zsidó Könyvtárt (népszerű sorozat), szerkesztette a Magyar Zsidó Almanachot, majd 1911. megindította a Múlt és Jövőt. Újságírói pályájának legjobb írásait Zsidóírások (három kötetben) és Politika nélkül címmel gyűjtötte egybe. Szépírói tárgyait főkép a chásszideus élet köréből veszi. Ily irányú munkái a Kabbala c. gyűjteményes kötet (magyar s német nyelven [ez utóbbi Singer Leó fordítása]) s a Középső kapu c. könyve, melyben chéder-élet romantikáját mutatja be. Költeményeinek hangulatát egyén líra és vallásos zsidó érzés színezi. Gyűjteményes verseskötetei: Babilon vizein (két kiadásban) Szulamit, látod a lángot? Nagyon jelentős műfordítói munkássága; első gyűjteményes könyve a Magyar Zsidó Könyvtárban jelent meg. Majd az Imit adta ki héber költőkből való fordításainak antológiáját (két kötetben), később bővített saját kiadás jelent meg (öt kötetben) Héber költők címmel.
Jeles munkája a Feltámadó szentföld c. könyve, melyben palesztinai utazásáról számol be. A biblia képekben c könyvében tanulságos illusztráció-gyűjteményt állított össze különböző képzőművészek munkáiból. Külföldi tanulmányútján átkutatta az oxfordi kézirattárt s középkori héber költők sok kiadatlan versét jelentette meg különböző folyóiratokban. P.-nak jelentős része van irodalmi ismeretek népszerűsítésében, a zsidó érzés emelésében, amit irodalmi működésén kívül tartalmas kultúrestélyek és palesztinai társas utazások rendezésével fokozott.
A gyöngyöspatai zsidó imaház
Az imaházat az 1850-es években építették. A Gyöngyös környéki kis faluból, haszid környezetből származott Patai József költő, újságíró, aki itt töltött gyermekkorát a Középső kapu című könyvében örökítette meg. A településen 1941-ben 14 izraelitát számoltak össze.
