Háttéranyag a várossá nyilvánításról (kivonat)

Heves megyében, a Mátraalján egy természetes földrajzi mikro-térség, a Gyöngyöspatai-medence központjában, az abból fakadó patakok összefolyásánál található Gyöngyöspata. Stratégiai elhelyezkedésének, a település-szerkezet szerves részét képező, kitűnő védelmi, ugyanakkor gazdasági jelentőséggel bíró, hajdan erődített csonka kúp alakú, 260 méter magas Vár-hegynek, és az itt zajló, a település életét nagyban és hosszútávon befolyásoló történelmi eseményeknek köszönhetően Gyöngyöspata hajdan Heves megye egyik legfontosabb települése volt.

A település Heves megye talán legnagyobb határával bír, területe több mint hatezer hektár (184 hektár belterület s 5891 hektár külterület), gyakorlatilag lefedi a Gyöngyöspatai-medencét, amely a Nyugati- vagy Pásztói-Mátrát a Mátra középső tömbjétől elválasztó, a település központjában a Danka patakkal összefolyó, további vízfolyásokat is magába fogadó Zám patak völgye választ el egymástól. E változatos dél-mátrai vidéknek a Zagyva és a Tarna közti szakaszán más jelentős folyója nincs, amely megerősíti a Gyöngyöspatai medence természeti egységét.

A klimatikus viszonyok kifejezetten alkalmasak a szőlőtermesztésre. A terület ásványkincsekben is gazdag. A vulkáni kőzetek hirtelen lehűlése során keletkezett üregekben és hasadékokban színes ércek halmozódtak fel. A forró vizes oldatokból kikristályosodó ásványok, ásványtársulások a Mátrára jellemzők, Magyarország területén másutt nem találhatók.

Gyöngyöspata térség-központi helye és szerepe a magyar történelemben 

A település nevét egyes a „pota" (egyes állatok lába végét borító vastag szaruképződmény) szláv szó névadói szerepében látják, ugyanakkor ez nem igazolható, ennél inkább valószínű a történelmi dokumentumokkal alátámasztott azon álláspont, miszerint Gyöngyöspata település ősi nevét, Patát általában Pata vezér nevéből eredeztetik. 1744-es iratban találni először Gyöngyös előnévvel a település nevét, s 1810-től már a mezőváros pecsétjében is a Gyöngyöspata névalak szerepel.

A csonkakúp alakú, a község fölé nyúló 260 méter magas Vár-hegy oldalát az utóbbi évszázadokban leginkább szőlő borította, csúcsa százhúsz-száznegyven méter átmérőjű, közel kör alakú plató. 1965-től kezdve itt tárták fel a régészek a X. század közepére keltezhető földvár maradványait, vagyis feltehetően a Pata vezér által emelt erődítményt. Ez a vezéri szállásközpont akkoriban mintegy négy száz méter hosszú sáncrendszert jelentett, mely teljes egészében körbefutotta a Várhegy platóját. Az építők a sánc falait fatörzsekből alakították ki, s agyagos, vizes földdel tapasztották be, majd kiégették. 

Az Aba-nemzetség szállásbirtokán belül Patának olyan jelentőséget tulajdonítottak, hogy a XIX. században egyes kutatók egyenesen Pata megye létezését is feltételezték. A patai Vár-hegy földvára a X. század második felében nemcsak a községnek is nevet adó Pata vezér központja, hanem a kiépülő királyi közigazgatásnak is fontos helyi centruma volt. Pata egykori fontosságát mutatja az, hogy István király által alapított egri püspökség keretén belül a patai főesperesség a középkorban egyike volt a legjelentősebb és leggazdagabb főesperességeknek, így az államalapítással együtt zajló egyházszervezés nyomán a vár már nemcsak erődítmény és védelem szerepét töltötte be, hanem helyet adott a patai főesperesség központjának is. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a vár külső falain belül, a Póc-tetőn épült fel a főesperesség Szent Péter-temploma, melynek papja a Tarnától a Zagyva folyásáig, szinte egy megyényi területen képviselte püspökét.

Pata egyházi központjának komoly és befolyásoló szerepét alátámasztja az is, hogy a XI. század folyamán a vártemplom után felépítették a Boldogságos Szűz Mária születésének (Kis-boldogasszony) szentelt második templomot a várdomb alatt, a település központjában. A főesperes temploma(i) tehát, mint mindenütt Szent István Magyarországán korai keresztelőegyház volt, vidéki központja a keresztény térítésnek, amelyhez szükség esetén a vár fegyveres ereje is segítséget nyújtott. Az államszervezés időszakában az ispáni központok körül úgynevezett szolgáltató falvak rendszere, hálózata alakult ki. Nem történt ez másként Gyöngyöspatán sem. Korabeli írásos források hiányában történetíróink egy része a későbbi oklevelekben előforduló, részben ma is élő településneveket hívja segítségül e települések eredeti szolgálónépeinek azonosításához. A Patát övező területen hét, foglalkozást jelölő falunevet is találunk. Északnyugatról délkeletre haladva Zagyvaszántó, Szűcsi, Szekeres, Hort, Szinyértelek, Gyöngyöshalász, Gyöngyössolymos. Györffy György vizsgálatai szerint ezen falvak Árpád-kori lakossága meghatározott szolgáltatásra kötelezett udvari népelem volt. Az ispánsági udvartartás szükségleteihez Zagyvaszántó lakói mezőgazdasági termékekkel és főleg gabonával járultak hozzá, míg Szűcsiben eredetileg a bőrösök laktak, szekeres fuvarozásra, szállításra kötelezett falu volt, Horton az agarak, vadászkutyák tenyésztése folyt, Szinyértelkén pedig a disznópásztorok kaptak szállást, Halász és Sólymos neve most is magáért beszél.

Pata múltjára az első okleveles adat 1234-ből származik, míg a patai esperesség első ismert írásos említése 1245-ben kelt, bár Pata első templomának létezését régészeti emlékek is bizonyítják. A Szent Péter templom végső pusztulásáról nincs adat, a rommá váló templomot végül az egyház engedélyével lebontották. A vártemplom sorsával szemben mai napig áll a XI. századi alapokra épült gótikus plébániatemplom, mely a település legszebb ékköve. A templom ma országos védettség alatt álló műemlékként van nyilvántartva. 

A különleges formájú toronnyal rendelkező templomról nemcsak régészeti bizonyíték áll a rendelkezésünkre, hanem képi megjelenítés is az 1400-as évek első feléből. Károly Róbert idején (1308-1342) Nekcsei Demeter volt a térség legfőbb birtokosa, ki műveltsége alapján - egyetemre is járt - a királyi udvar körül csoportosuló fiatal nemesek, lovagok szellemi irányítójává vált. Nekcsei Demeter 1315-ben elnyerte a tárnokmesteri méltóságot, s 1338-ban bekövetkezett haláláig ő intézte a király pénzügyeit. Az ő nevéhez kapcsolódik a korabeli pénzreform, a firenzei mintára vert aranyforint megteremtése. Nekcsei Demeter nevét ma a Nekcsei Demeter Általános Iskola őrzi a jövő nemzedékei számára. Az ő megrendelésére készült a jelenleg Washingtonban őrzött Nekcsei Biblia (Nekcsei-kódex), amelyet a királyi udvarnak Bolognában tanult festőjével, Hertul mesterrel díszíttetett ki. Az első lapon a megrendelő Nekcsei házaspár jobb oldalán egy angyal térdel, s egy, alul négyzetes, felül nyolcszögbe váltó tornyú templom modelljét emeli Krisztus felé, Gyöngyöspata templomának képi megjelenítését. 

Gyöngyöspata mint az Aba nemzetség székhelye s valószínűleg ennek hatására mint főesperesi székhely, korai virágkorát Gyöngyös XIV. századi fölemelkedéséig élte, amikor a Mátra-vidék vitathatatlan központjaként szerepelt. Valószínűleg törvényszerű az egybeesés, hogy az államszervezés korabeli katonai és politikai központ az egyházszervezés feladatát is ellátta. A főesperesség mint közigazgatási egység határát maga a természet tűzte ki, innen irányították, adminisztrálták a Zagyva és a Tarna folyók közét. Az esperesi kerületbe tartozó egyházas falvakat név szerint először az 1330-as években készült pápai tizedjegyzékek sorolják föl.
A patai főesperesség hatásköre a középkorban 49 ismert és két ismeretlen helységben működő plébániára terjedt ki. A patai főesperesség mindössze néhány esztendeje szűnt meg hivatalosan, innentől kezdve az egri főesperességhez tartozik Gyöngyöspata. 

Hunyadi Mátyás, Magyarországnak e néven I. Mátyás királya, mint Pata városként történő első okleveles elismerője

Pata több mint ezeréves múltjában vízválasztó időpontot jelent 1460. július 8. Ezen a napon Hunyadi Mátyás, Magyarország királya 17 évesen visszavetette a patai várat az azt megszálló idegen, huszita cseh fegyveresektől. A husziták 1460. április 29-én Zagyvafői Andrisko és Uhrik vezetésével foglalták el ugyanis Patát, és hatezer katonával a pusztulófélben lévő vár erődítését kezdték meg. Mátyás utasítására Rozgonyi Sebestyén kétezer emberével már május 1-jén elérte Patát, s a falu alatti mezőn ütötte fel táborát. Még aznap megtörtént az első összecsapás, melyben a husziták mintegy százhúsz emberüket vesztették el, akik éppen Hatvanból és Gyöngyösről voltak zsákmánnyal visszatérőben. A cseh zsoldosok ekkor békeajánlatot tettek, de közben megérkeztek Patára az egri püspök fegyveresei is.

A velük megerősített támadás azonban semmi eredményt nem hozott, a magyar sereg katonái elmaradt zsoldjukat kezdték követelni, s fizetetlenségükre való hivatkozással elállottak az újabb ostromtól. A távollévő király közben befejezte tárgyalásait nagybátyjával, Szilágyi Mihállyal, s a huszita támadás hírére Egerbe sietett, hogy személyesen irányítsa a hadműveleteket. Buda várából Patára vezényelte a Csóka nevű nagy ágyúját, több kisebbel és „tüzes szerszámokkal" egyetemben. Július 4-én maga Mátyás király is Patára érkezett, és lelkesítő beszédet mondva ostromot vezényelt. A csehek már az első támadás után fegyverszünetet kértek, s 1460. július 8-án - megadva magukat Mátyás királynak - elvonultak Patáról. Az ostrom után győztesek – az ellenség esetleges újabb elfoglalásának megelőzésére - a Vár-hegytetőn sebtében épült favárat felgyújtották, így az teljesen megsemmisült. Ez volt az erőd utolsó történelmi szereplése.

Az ostrom után, mely Mátyás első sikeres hadi vállalkozása, 1460 Szent Margit napja előtti kedden, július 8-án a király Patán egy igen jelentős oklevelet állított ki. Ebben a patai birtokosok népeit, az Országh—Losonczi-birtok lakosságát örök időkre felmentette a „kamara haszna" adónak is nevezett állami portális adó alól - arra való tekintettel, hogy a hosszú ostrom alatt „sok és súlyos károkat szenvedtek". Ez az oklevél Gyöngyöspata várossá nyilvánításának kezdeményezése tárgyában abból a szempontból is jelentős, hogy ez első írásos emlékünk, mely Patát mint várost, mezővárost (oppidum) említi. Annak előtte csak faluként (possesio) szerepelt a település az írott forrásokban.

„Mátyás király Pata városát mentesíti a kamara-haszna adó fizetése alól, 1460. július 8., Pata:

Mi, Mátyás Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya emlékezetül adjuk jelen oklevelünk tartalmával tudomására hozván mindenkinek, akit illet, hogy figyelembe vettük híveinknek, nagyságos Guti Ország Mihálynak, Magyarország nádorának és Losonci Albertnek hűségét és hű szolgálatait, melyeket ők Magyarország Szent Koronájának és felségünknek különböző helyeken és időkben állhatatos hűséggel tettek és nyújtottak, továbbá mindazon veszteségeket és károkat, melyeket fentmondott Guti Ország Mihály nádor és Losonci Albert ezekben a napokban – miután országunk pusztítói, a cseh rablók a nádor és Albert Pata nevű városában felségünk és országunk ellen erődítményt építettek – a csehek rablásai miatt javaikban szenvedtek.

Mert ezek a rablók – miután a benne lévő zsákmányt összeszedték – magát Pata városát is fölgyújtották és így a város polgárai és lakói nem csak házaikban, dolgaikban és javaikban szenvedtek helyrehozhatatlan károkat, hanem szőleikben is, melyet részben seregünknek a mondott erődítmény ostromlása érdekében történt hadbaszállása, részben pedig a fentmondott rablók pusztítása okozott.

Mindezekre tekintettel Pata városát és következésképpen polgárait, valamint fentnevezett Mihály nádor és Albert jobbágyait, ezen polgárok és jobbágyok a mindenkori városban lakó fiait és örököseit, kamaránk hasznának megfizetése alól – melyet ők szokás szerint minden évben tartoznak fizetni nékünk és kamaránknak – királyi hatalmunk teljessége alapján és különleges kegyünkkel mindörökre felmentetjük, felszabadíttatjuk és feloldoztatjuk, sőt felmentjük, felszabadítjuk és feloldozzuk jelen oklevelünk tartalmával és tanúbizonyságával.

Mindezért a kamara-haszna adó minden kirovójának és beszedőjének, Heves megye mindenkori ispánjának, alispánjának és szolgabíráinak jelen oklevelünk soraival megparancsolván szigorúan elrendeljük, hogy jelen oklevelünk tartalmának megismerését követően fentemlített polgárokat, Mihály nádor és Albert jobbágyait, továbbá ezen polgárok és jobbágyok Pata városában bármikor az eljövendő időben lakó fiait és örököseit ezen mentesítő- és szabadságlevelünk ellenében a kamara-haszna adó megfizetésére kötelezni vagy kényszeríteni ne merjétek és őket a kamara-haszna adó meg nem fizetése miatt sem személyükben, sem dolgaikban, sem javaikban háborgatni, zavarni avagy bármilyen módon megbüntetni ne merészeljétek, mivel kegyes védelmünk alatt állanak.
Jelen levelünk pedig akaratunk szerint mindig a bemutató kezében maradjon!

Kelt a fennemlített patai erődítmény alatti katonai táborunkban az Úr ezernégyszázhatvanadik esztendejében Szent Margit szűz és vértanú ünnepe előtti legközelebbi kedden.”

Gyöngyöspata mezővárosi címét egészen az 1867-es kiegyezést követő általános közigazgatás átszervezésig megtartotta, így az 1871. évi XVIII. törvény már nagyközségként határozza meg a mezővárosok közigazgatási település-besorolását.