Ünnepi sorozatunkban a hatvanadik évfordulón annak jártunk utána Borik Ildikó segítségével, mi történt Gyöngyöspatán 1956-ban.
1956-ban 15 éves voltam, első gimnazista, a gyöngyösi Vak Bottyán Gimnáziumban. A forradalmi események érintették Gyöngyöst és Gyöngyöspatát is.
Ezekben a napokban a tanítás nem szünetelt, de az autóbuszjárat - mellyel utazni kellett volna - többször kimaradt, így voltak napok, amelyeken nem tudtunk Gyöngyösre eljutni. A forradalmi eseményekre nagyon figyeltem, de többnyire a rádióból értesültem az eseményekről. Gyöngyöspatán is volt tüntetés, mivel az emberek kifosztása, termelt javaik kötelező beszolgáltatása olyan mértékben kisemmizte őket és családjaikat, hogy a kegyetlen Rákosi-rendszer ellen így fejezték ki elégedetlenségüket.
A patai tüntetésben én is szerettem volna részt venni, de a szüleim megtiltották, hogy ott legyek. Így csak elmesélt dolgokról, másodkézből tudok beszámolni.
A tüntetők először a párttitkárt (Berta Pál) keresték fel, aki vadászfegyvert használt és egy embert megsebesített. Majd Sztonák Antal házához vonultak, aki nagy kommunista és besúgó hírében állt. Személyesen őt keresték mivel sehol nem találták, így a házát nagyon erősen megrongálták. Szinte lakhatatlanná tették.
Ezután a tömeg hazafias dalokat énekelve a Tanácsházához vonult és a tanácselnököt keresték, akit Gulyka Pálnak hívtak. Gulyka egy jól irányzott pofonnal megúszta a dolgot. Később Gulyka Pál jogosnak ítélte a pofont, nem tett feljelentést. A tüntetők élén Nagy József tanár vonult, akit később börtönbüntetésre ítéltek. Segítője volt még Racskó Béla opera-és nótaénekes. Itt volt még Budapestről egy teherautó-sofőr, akit Berta Pál mellbe lőtt, a forradalom után ezt az ismeretlen nevű embert felakasztották.
Az események estéje után Patán is megalakult a forradalmi tanács, melynek élére kecskés Károlyt választották. A szovjet csapatok nov. 4-én vonultak át Patán harckocsikkal Budapest irányában. Ezeket én is láttam a Patócson.
A forradalom így ért véget és megkezdődött a Kádár-rezsim megtorlása...
