Ünnepi sorozatunkban a hatvanadik évfordulón annak jártunk utána Borik Ildikó segítségével, mi történt Gyöngyöspatán 1956-ban.

16 éves fiatal voltam a forradalom idején. Kérték a falu lakosságát, hogy minél több tojást és élelmiszert vigyenek a községházára a budapesti harcolók, sebesültek, kórházak számára.

Vittek, amennyit tudtak, a beszolgáltatás miatt nehéz volt élelmiszert felhalmozni. Az anyai nagymamám 300 darab tojást küldött tőlem a községházára. Kecskés Károly, a Forradalmi Tanács Elnöke őszinte meglepődéssel vette át tőlem a szívből jövő adományt. Kezet fogott, mélyen a szemembe nézett és kicsordult a könny a szeméből, megveregette a vállam. Ez a jelenet a mai napig előttem van...

1956. októberében a falu kifejezte együttérzését a forradalom iránt. Nagy József tanár, Mácsár Gáspár, Bognár János levették az iskoláról a zászlót. Odamentek a kocsma elé és elkezdték énekelni: "Zászlónk elé annyi magyar álljon" kezdetű éneket. Kijöttek a kocsmából, kb. ötvenen, mindenki együtt énekelt. A Patócsról a Szücsi út felé mentek, be a Marci közön, fel az Iskola sorra, majd a Kossuth-szoborhoz. Ott már hatalmas tömeggé rendeződtek.

2007-ben pünkösd másnapján a plébánia tetőfelújítása zajlott. Felszedtük a padlásról a burkolatot. Oda volt elrejtve papírba csomagolva  a templomi '56-os zászló. Ledobták a lomok közé. Kiszedtem a szemétből. Egér-molyrágta volt. Kimostuk, a rúdját lefestettem. Elhelyeztük a templomi Hősök Kápolnájában. Berecz László faragott alá művészi zászlótartót  Mellette áll a Wittner Mária által hozott külföldi magyarok zászlója. Neki a médiából jól ismert Szaniszló Ferenc ajánlotta, hogy a sokak által látogatott patai templomban helyezzék el a zászlót.