Ünnepi sorozatunkban a hatvanadik évfordulón annak jártunk utána Borik Ildikó segítségével, mi történt Gyöngyöspatán 1956-ban.

Nem lehet nem emlékezni

Hatvan éve is szüreteltek ősszel Gyöngyöspatán, de 1956-ban mással voltak elfoglalva az emberek.

Forradalom volt az országban, orosz tankok vonultak az utakon. November volt már mikor a patai határban három katona baktatott a földeken, utakat elkerülve, hazafelé.

Szívükben bizakodás és félelem ült, nem tudták mi vár rájuk Gyöngyöspatán, hiszen forradalom van, őket is szélnek eresztették és szöktek is. A Kopá-hegy felől érkeztek és a szüretelni induló Illés Ödönéktől tudták meg, hogy nem kell félniük.

Ne féljetek - mondta Ödön, mert Kecskés Karcsi bácsi van a Községházán, akinek az egyik katona, Mácsár Laci a szomszédja volt, aki az apám.

Annyit mindenki tudott apámról, hogy csendőrörs-parancsnok volt, fogságban is volt három évet, mert megtagadta az zsidók elhurcolását.

Tekintély és tisztelet övezte a faluban.

A forradalom Patán is legalább 600 embert vitt az utcára a Községházához. Onnan jöttek apámért, hogy mondja meg mit kell tenni.

Így lett a Forradalmi Tanács elnöke Gyöngyöspatán.

Lefegyverezték a rendőrséget, fel akarták akasztani a gyűlölt párttitkárt, Sztonák Antalt, kérdés volt az is, kik kapjanak fegyvert, stb.

Csak aludni járt haza, a Községházán és a faluban meg kellett tartani a rendet, ne legyen vérontás, bosszúállás, ne pusztuljanak el a falu fontos iratai. Gulyka Pail bácsit, a volt elnököt a helyén hagyta, megvédte, mert a falu a forradalom előtt is és után is tisztelte.

Azt mondta, majd a törvény elvégzi, amit kell, ha eljön az ideje.

Mi gyerekek csak ezt hallottuk.

Nem sokáig kellett erre várni, mert a forradalom leverése után apámat bevitték Gyöngyösre és bezárták. Néhány nap múlva Patáról érte mentek, hazahozták Gulyka Pali bácsiék és kérték, hogy maradjon a Községházán, dolgozzon velük.

Apám ezt nem fogadta el, továbbra is elveihez hű maradt és járt a bányába dolgozni, erdőre, napszámba.

Pedig nagyon szegények voltunk, előtte is, utána is!

A forradalom sok mindenre példát adott, a leggazdagabb ember elbújt biztos helyre, nem kockáztatta a vagyonát és a kapcsolatait, a legszegényebb csak az elveihez ragaszkodott és emberségből adott példát.

Ezután már két X-et viseltünk a hátunkon – a rendszerellenes csendőr és a forradalmár apa gyermekeiként, reménytelenül a jövő zárt kapui előtt.

Erre nem lehet nem emlékezni!