Ünnepi sorozatunkban a hatvanadik évfordulón annak jártunk utána Borik Ildikó segítségével, mi történt Gyöngyöspatán 1956-ban.

Katona voltam '56-ban. Okt. 23. előtt pár nappal jöttem haza szabadságra. Török Annus és Zsila Maris lagziját ülték, marasztaltak, hogy legyek itthon az ünnepükön, de nem tehettem meg.

Visszamentem Táborfalvára a laktanyába, ahol azzal a hírrel fogadtak, hogy forradalom van. Átutazóban Budapesten nem vettem észre semmilyen erre utaló jelet. Aztán meghallottuk a harckocsik zúgását és kiadták a tűzparancsot. Felfegyverkezve álltunk: két ágyú leásva, két géppuska mellette, a katonák géppisztollyal felszerelve. A rádió azt kürtölte, hogy az oroszok félnek, ezért kivonulnak. Egy T 34-es harckocsi megállt a laktanya előtt, odasózott az épületnek: két áldozat halt meg, apa és fia. Majd több is. A patai Sípos Lajos őrségben volt, lesöpörte a légnyomás. A bunkerban folyamatosan potyogott szemünkbe a homok.

A parancsnokom azt az utasítást adta ki, hogy egy teherautó fát kell elszállítanom a feleségének Örkénybe. Orosz teherautót vezettem, folyamatosan lőttek ránk, míg ki nem tettük a magyar zászlót. Megérkeztünk Örkénybe, ahol nagy örömünkre tojásrántottával és borral fogadtak bennünket. Hazafelé megálltunk egy tanyánál, mert az egyik katonatársam bement a civil ruhájáért, hiszen vártuk a leszerelést. Én kint maradtam a teherautóban. Megállt mellettem egy orosz páncélautó. Az orosz katona rám kiáltott, kire várok, majd elment, nem bántott. Visszaértünk a laktanyába. Meglepődtünk, hogy orosz irányítás alá került a laktanya. Sorba állítottak bennünket, elvették a fegyvereinket. 

Úgy döntöttünk, hogy megszökünk. Az oroszok utánunk lőttek, de mi már akkor Cegléd határában voltunk. Az első éjszaka Albertirsán aludtunk, a második éjszaka Boldogon. Az ecsédi határban vizes árokban lapos kúszásban haladtunk. Egy jószívű ember segíteni akart, elbújtatott volna  a kocsijában, visszautasítottuk, nem akartunk bajt hozni rá. 

Hazaértünk. Illés Ödön és családja szüretre indult. Tőlük tudtuk meg, hogy Patán minden rendben van. Kecskés Károly és Racskó Antal a vezetők, nem kell félni, jó kezekben van a falu.