Egy világhírű Nobel-díjas professzor - Craig Mello - évente legalább egy napot ebben a házban alszik családjával. Egyszer, útban Gyöngyöspata  felé a felesége ujjongva szólt: "Ez a táj olyan gyönyörű, mit egy festmény!" "Nem," mondta a professzor: "annál sokkal szebb!"

"Anikó Házikója" a gyönyörű természeti adottságú Árpád-kori település központjában helyezkedik el: hagyományos, háromosztatú, fagerendás, felújított parasztház 1896-ból, hosszú ámbitussal, nagy, füves udvarral és kerttel.

A házban két kétágyas és egy 2+1 ágyas lakrész van, fürdő+wc, ill. zuhanyzó+wc, télen is üzemel. Az udvaron három autó beállására, a kertben pedig két sátornak van hely. Mindkét apartmanhoz tartozik TV., mikró, hűtő és konyhai eszközök. A házikó nyáron hűvös, télen meleg.

Szolgáltatások a közelben:

  • A házikóhoz pár méterre van a Sportcsarnok, uszodával, szaunával, konditeremmel.
  • Vasárnap is nyitva tartó élelmiszerüzlet és pizzéria a közelben
  • A horgásztó és kirándulóhely félórányi járáson belül elérhető.
  • A Vár-hegy oldalában mindig talál a vendég nyitott pincét finom borokkal
  • Csak a vendégen múlik, hogy jól érezze magát Gyöngyöspatán!



Elérhetőség:

3035 Gyöngyöspata, 
József Attila. u. 3.

Kecskés Anikó
+36 30 740-6002

http://anikohazikoja.mindenkilapja.hu/ 

 


Kecskés Anikó

Gyöngyöspata

-részlet-

Ó, szerelmem, Gyöngyöspata!
Bájos dombjaidat a lelkem
gyakran bebarangolja,
és megsimogatom a Havast,
a Várhegy tetejét,
mert oly magasan szárnyal az érzés,
hogy nem állíthatja meg csak az ég.

Vároldali pincék sora,
minden utam elvisz oda,
még lesz tán erőm felmászni
a Várhegy oldalán, hogy
megnézhessem fentről,
hogy vagy, kedves Patám?

Vasárnap délutánok,
vecsernyére hívó harangszók
és újra elutazások…
visszahívják az innen elutazót.

Itt hevesebben dobog a szív,
mert ez a gyönyörű völgy
úgy ölel és úgy hív.
Fölötte az égbolt ragyog,
ráborul a földre
a Muzsla és a Havas
a Kecskekővel együtt
védelmező őrként
így fogja közre.

Jön a bércről két nagy patak
ölében nyugvó dombbal,
rajta a mi büszkeségünk,
az ősrégi templommal.

Kifelé menni Patáról
kicsit szomorú,
de balról hűségesen kísér
a gyönyörű hegykoszorú.

Jobbról nézem a szántóföldeket,
megható a templomi rend,
elfog az áhítat!

A patai ember
nem hagyja a földet el,
azt mondja, nem szabad.

Város volt régen is,
bizonyíték is van erre,
éltesse az isten soká,
hogy büszkék lehessünk
e szép SZÜLŐFÖLDRE.

Szülőföld csak egy van!
Szülőföld csak egy van,
De haza ott lehet,
Ahol élni segítenek
És hagynak az emberek.


Igen, ezt a verset hálából írtam hét évvel ezelőtt a gyöngyöspatai embereknek a kis verses kötetem mottójaként, nem véletlenül. Az anyakönyvi kivonatomban születési helynek Románia van beírva, de én gyöngyöspatai lettem, amit édesanyámnak köszönhetek, mert Ő érdemelte ki a patai emberektől. Egy idegenből érkezett fiatalasszony, aki” csipkés” és „tejszínhabos” gazdag otthonát hagyta ott, háború után, hogy együtt maradhasson a családunk.

Anyukám ,talán egyedül volt „kisebbség”, mert a helyi cigány családok már “pataiak” voltak akkor. Napszámba jártak, vályogot csináltak, kosarat fontak. Zenéltek, nem is akárhogy, jeles emberek voltak köztük! Édesanyámnak a két kisbaba mellett meg kellett tanulnia kapálni, a házon a repedéseket betapasztani agyaggal, fát vágni, kacsát tömni, csirkét nevelni és mindazt, amit a patai emberek a megélhetésért naponta ,kora reggeltől estig csináltak.

Akkor a nincstelenség ezt parancsolta, mert életben akartunk maradni. Ha valaki későnkelő volt, annak híre ment! Rossz híre, mert egy ház körül mindig van „dolog”.  Anyukám, a szárított tehéntrágyát összeszedte, beáztatta és kimázolta vele a kis vályogházat, vasárnapra virágot tett az asztal közepére, és gyönyörű tiszta otthonunk lett. Csak, hát „ a dologgal baj van” mondták, vagy ma is mondják még Gyöngyöspatán.

Maradék idejében /éjjel/igyekezett megmutatni, hogy Ő mit tud és az egész falu megismerte Linuska süteményeit. Horgolt még babafőkötőket, sapkákat és szép, színes, kötött mellényeket is. Ez volt az Ő kultúrája, amire ma is büszke vagyok, hogy elhozta Gyöngyöspatára és az emberek eltanulták, ma is csinálják. A kultúrát szívesen fogadják és tanulják el, ezért szép és változatos az a hely, ahol több fajta nép él együtt. Egymástól tanulni lehet és kell. édesanyám nem volt rest megkérdezni a szomszédokat, mit, hogyan kell csinálni.

Hálás vagyok a patai embereknek, akik nem sajnálják a fáradságot ma sem, ha segíteni kell annak, aki erőlködik és igyekszik. Nekem is éveken keresztül segítettek, mikor egy-egy romos házat felújítottam. Valamit dolgozni kell, mert dolog az van, ha keres az ember!

Nem titkolom, hogy ezt a történetet abban a reményben írtam le, hogy ezt minden Gyöngyöspatára költöző ember egyszer elolvassa és , ha patai akar maradni, ezt a példát igazán könnyű követni, semmilyen iskola nem kell hozzá. Ma már modernebb változatai is vannak ennek a példának, mert Európa-szerte működnek segítő pontok, /ahol nem pénzt osztanak!!!/ tapasztalt, hozzáértő és segítőkész civil emberekhez lehet tanácsért fordulni. Ilyen segítőpont létrehozása Gyöngyöspatán sem lehetetlen és akkor, talán ezzel is hozzájárul MINDENKI ahhoz, hogy Gyöngyöspata „haza” legyen, ne csak lakóhely.

Kecskés Anikó